Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fignár Adrienne - ének

2009.10.21

 

„Édesanyám ügyvédnek, édesapám énekesnőnek szánt. Nem volt nekik nehéz vegyészként rádöbbenniük, hogy vajmi kevés közöm lesz a reáltudományok bármelyikéhez is. Szavalóversenyeket nyertem, és olyan dolgok érdekeltek melyek életkoromnak még véletlenül sem feleltek meg (csillagászat, tengerbiológia, versírás) általános iskolában is renitensnek számítottam, de leginkább „megnemértettnek”! :)

Gimnáziumban végre kibontakozhattam. Itt találkoztam először olyan emberekkel, akik nemcsak a vadóc fruskát látták bennem, aki robogóval lelép egy olaszországi énekkari megmérettetés után a legtutibb digóval a közeli trattoria-ba, csakhogy bosszantsa a jónépet, és begyűjtse a következő rovóját, hanem azt a fajta csupa pozitív energiát, amivel a mai napig tudok varázsolni, ha akarok! Minden segítséget megadtak ahhoz a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium-ban, hogy képességeim kamatoztathassam akár énekkari fellépéseken, akár az olasz nyelvtanulásban, akár évfolyam felelősként. Emellett mindvégig a miskolci Nemzeti Színházban énekeltem, stúdióztam, és játszottam kisebb szerepeket.

Érettségi után mi sem tűnt egyértelműbbnek, mint a Színművészeti… de végül közbeszólt egy kihagyhatatlan torinói ösztöndíj, és innen már nem volt megállás. Faltam a tudást, hol külföldön, hol itthon. Így az évek alatt szert tettem némi-nemű ismeretanyagra, és néhány diplomára is. Ez a tudásszomj a mai napig nem szűnt, sőt!

Bár életem során a belső építészet, a gazdasági szféra, az nyelvoktatás metódusai, az EU boncolgatása, a kreatív marketing stratégiák kidolgozása volt a fő csapásvonal, mégis, soha nem iktathattam ki mindennapjaimból a művészi vénám. Külföldi és belföldi énekversenyeken is learattam a babérokat, verseimet tovább szövögettem, rajzolgattam, valamint a karaoke-t, mint pszichés csoportterápiát kutattam:), és gyakoroltam.

Most végre megtalált egy olyan lehetőség, (a rengeteg mézesmadzag és csábítás után )amit szeretek, és mert magam lehetek, nagyon élvezem. Alig várom az újabb kihívásokat!:)

A szüleim, a hugicám, az öcsikém, a kedvesem és a barátaim mindvégig hittek bennem, ezért lehetek most boldog felnőtt  -e kusza világban.